Kosztolányi Dezső
1885-ben született Szabadkán, művelt értelmiségi családban. Gyerekként beteges, gyenge testalkatú volt. Pesten elvégezte az egyetemet, de nem akart tanár lenni. Az újságírás érdekelte. Budapesti Napló tagja lett. 1907-ben jelenik meg az első kötete. Nem érdekelte a politika. 1908-ban indul a Nyugat és ebben is publikál. A nagyközönség előtti sikert az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai c. kötettel vívta ki. 1913-ban nősült meg: Harmos Ilona. A háborút ő is elítélte. Ezt a novelláiban fejezte ki. Felmentette magát a katonaság alól. 20-as évek körül visszavonul. Ilyenkor csak az esztétika érdekli és csodálatos műveket alkot: Néró a véres költő, Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány. 30-as években jelenik meg a súlyos betegsége: gégerák. Többször is műtötték. Emberi magtartásában egyre humánusabb. Ekkor csodálatosan költ. Utolsó szerelem: Radákovics Mária. Ebből nagy szerelmes versek fakadnak fel. 1936 novemberében meghalt.
Költői pályája során három korszakot különböztetünk meg:
1. Indulásától az I. világháborúig. Ekkor 1908-ban jelenik meg elbeszéléskötete Boszorkányos esték címmel. Majd az 1908-ban megindult Nyugatnak lesz a munkatársa. E korszak legkiemelkedőbb alkotása A szegény kisgyermek panaszai (1910), mely meghozza az igazi elismerést. Benne a gyermekkori emlékek, félelmek, vágyak művészi felidézésére kerül sor.
2. Első világháború kitörésétől a forradalmakon át … (1914-1920). Ez a nagy ingadozások kora. Rokonszenvez a polgári radikalizmussal. 1918-ban a forradalom mellé áll. A tanácsköztársaságtól visszahőköl 1919 végén az ellenforradalom vállalója. Ennek terrorja azonban megrettenti. Baráti körével politikamentességet hirdet. Ebben az időszakban sokan támadták, régi barátai elfordultak tőle. Egyéni válságáról vall Béla, a buta (1920) című novelláskötetének írásai, valamint Kenyér és bor (1920) címen összegyűjtött versei.
3. 1920-1936. 1920-ban megvált az Új Nemzedék című napilaptól. Kiábrándult a politikából, s 1921-től a szabadelvű Pesti Hírlap munkatársa lett. Most már anyagi biztonságban, nagy kedvvel kezdett el dolgozni. E korszakában lett igazán jelentős költő és regényíró. Korábbi pesszimizmusa lassanként átváltozott az emberek iránti részvétbe és az emberbe vetett hitbe.
Hajnali részegség:
A Számadás egyben a magyar irodalom egyik legjelentôsebb, nagy gondolati költeménye a Hajnali részegség. A vers során a költô a mindennapi lét sivárságából indul el, s eljut a hajnali ég csodájáig, a csillagokig. Izgatottságot sugall a ritmus. Egy képzeletbeli bizalmas baráthoz való odafordulás indítja meg az eszmélkedés folyamatát. Már maga a hangütés szerénykedô feltételes módja is jelzi ezt a közvetlenséget, a kötetlen beszélgetést. A vers lírai hôse a megszólított ismerôsének beszéli el éjszakai álmatlanságát, a szokásos napi robotot, a negyven cigaretta, a fekete s más egyéb gond természetes következményét. A bizalmas közlés után lehangoló, kiábrándító leírás következik. Figyelme önmagáról a többi emberre terelôdik. Szobájából tárt otthonokba lehet látni az ablakból. Az új élmény a taszító, kiüresedett létrôl, az ablakból figyelt emberek szánandó sorsáról ad hírt. Mintha nem is gondolkodó lényekrôl, hanem állatokról lenne szó, vagy mechanikus bábokról. Kiszolgáltatottságot, ürességet sugall a költemény elsô nagy szerkezeti egysége. A „de” kötôszót követôen megváltozik a szemlélôdés iránya. Megkezdôdik az ámulat, s valami varázslat folytán a felnôtt átlép a gyermekkor védett, s a végsô kérdésekre még nem gondoló biztonságába. A költemény e második, 68 soros részében a gyermek a lírai narrátor. Az ô korlátokat nem ismerô, csapongó képzelete népesíti be mítosszal, mesebeli lényekkel az ôszi pirkadat gazdag csodáit. A költemény gondolkodó hôse a gyermekkori mennyországból visszahull a felnôttség sivár világába. Az új élmény szemszögébôl kudarcnak, értelmetlennek érzi lenti életét. Szomorúan állapítja meg, hogy csak most, a halál közelében küzdötte ki magának azt a felismerést, hogy maga a létezés csodálatos, s az életnek mégiscsak van értelme. Ennek az új megvilágosodásnak a hatására fordul ismét a bizalmas baráthoz, s neki gyónja meg ellentmondó érzéseit, lelki megrendültségét. A művet lezáró vallomásban egyszerre van jelen az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikus boldogtalansága.
Szeptemberi áhítat:
A halálközelség az életért, e meg nem ismétlôdô csodáért való rajongását váltja ki a súlyosan beteg költôbôl, s mámoros szárnyalással tesz hitet az élet, a valóság külön-külön felfedezett részleteinek varázslatáról. Legutolsó költeménye, a Szeptemberi áhítat gyerekes ámulattal zengi az élet gyönyörűségét. A vers születésekor már túl volt néhány súlyos műtéten. Újra bizakodni kezdett, s az ünnepélyes hangulatba belesimult egy új, utolsó nagy szerelem boldogsága. A hitetlen költô a szeptemberi glória roppant napvilágát kéri, hogy emelje fel magához, még egyszer a halál fölé, hiszen minden joga meg van ahhoz, hogy még ne pusztuljon el. A megsemmisülés elôtt szeretne még újra lenni, s hinni az élet örök kincsében. A játékos rímek az élet vidámságát, gazdagságát, megható idilljét érzékeltetik.
A halál szemszögébôl nézve széppé varázsolódik még a csúnya is, a fájdalom is, a szegénység is, hiszen mindez az élet tartozéka, s a létezés a nem léttel szemben csakis boldogítóan gyönyörű lehet. A boldogító részegségben a költemény lírai hôse szinte lelkendezô, kapkodó sietséggel fedezi fel, s mutatja meg csodálkozó társának, kedvesének a hétköznapok legmindennapibb tárgyait, legprózaibb jelenségeit, melyek most soha nem látott, különös szépségekként tűnnek fel: egy kis templomot, a műhelyében dolgozó vargát, a csillagok ragyogását.
Boldog, szomorú dal:
A Boldog, szomorú dal az 1920-ban megjelent Kenyér és bor című kötet nyitó darabja. A költemény a férfikor delelôjén álló, elismert és jó anyagi körülmények között élô író számvetése, rossz közérzetének, önmagával való elégedetlenségének kifejezése. A költemény kétharmad részét kitevô elsô szerkezeti egységben a költô szinte leltárszerűen sorolja fel elért sikereit mintha önmagát kívánná mindenáron meggyôzni saját boldogságáról. Megkapott mindent az élettôl, ami egy átlagembert megelégedetté tehet. De éppen ez a részletezô leltár ébreszt kételyeket, sejteti a felszín mögött rejlô elégedetlenséget. A különös egybecsengésnek nemcsak önfeledt boldogságot, szomorúságot feledtetô zenét sugallnak, hanem bizonyos gúnyt, öniróniát is szuggerálnak. Jókedvet, könnyed vidámságot sejtetnek a pergô sorok. A vers utolsó soraiban a ”de” ellentétes kötôszó után hangváltás történik: feltör az eddig akarva rejtett keserűség, az önmarcangoló bánat, az elégedetlenség. Jelzi ezt a stílus megváltozása is: ideges, zaklatott felkiáltások utalnak a belsô nyugtalanságra. A nappali ének szembekerül az önmagát ámítani már nem tudó, nem merô éjszakai én. Egyetlen kép uralkodik a záró részben: a lírai hôs megszállottan, lázasan keresgéli hiába a kincset amire valaha vágyott.
Édes Anna:
A történet 1919. július 31-én kezdôdik ez volt az a nap mikor is a forradalom hatására végre megbuktak a vörösök. Vizy Kornél és felesége a saját házukban laktak, melyben rajtuk kívül még két másik család élt. Ebben az idôben cselédjüket Katicának hívták. Sok baj volt vele mivel egyrészt szemtelen volt, másrészt nem fogadott szót. Vizyéknek azonban nyelniük kellett, mert nem lehetett sehol cselédeket találni és ezért nem akarták elveszteni ôt. Ezzel a tudattal ô vissza is élt és állandóan elment hazulról, hogy a barátjával találkozzon. A házmesterrôl mindenki tudta, hogy a vörösökkel volt és ezért utálták is. Vizy is határtalanul gyűlölte a vörösöket, mivel koplalnia kellett miattuk. Mihelyt kitört a kommün ô visszakerült miniszteri posztjára. A házmester is tudta, hogy mennyi baj van Katicával és ezért egy nap szólt Vizynének, hogy ô ismer egy cselédlányt aki a rokona. Vele csak egy baj volt mégpedig az, hogy már alkalmazásban állt egy másik családnál. Katica másnap reggel jött csak haza és mivel Vizyné már így is elég mérges volt rá, fölmondott neki, hogy 15-ével mehet amerre szeme lát. Vizyné megbeszélte Ficsorral, a házmesterrel, hogy holnap elhozná a rokonát bemutatni. Ez azonban nem történt meg mert Budapestet megszállták a románok. Vizyné egyre több dolgot akart megtudni errôl a lányról. Kiderítette, hogy katolikus vallású és hogy Annának hívják. Mikor Vizyné urának panaszkodott, hogy Ficsor csak nem hozza a beígért cselédet, akkor maga Vizy ment le hozzá és felszólította, hogy amit megígért azt tartsa is be. Augusztus 14-én Ficsor végre elhozta Annát. Anna 19 éves volt és nagyon zárkózott. Elôzô gazdái jó bizonyítványt adtak róla. Anna eleinte úgy érezte, hogy soha nem lesz képes megszokni ezt a lakást és ezért egyszer el is akart szökni. Hamarosan megismerkedett a ház többi cselédjével is. Etel Moviszter doktornál szolgált. Stefi Drumáék cselédje volt. Anna nagyon szorgalmas volt. Szinte nem is hitték, hogy létezik ilyen cseléd. Még a szabad vasárnapjain is otthon dolgozott ahelyett. hogy elment volna. Állandóan kellemes csalódásokban volt részük Vizyéknek. Vizyné meggyôzôdött róla, hogy Anna tiszta. Most már csak azt kellett kiderítenie, hogy vajon lop-e. Több kísérletet tett. Egyszer a szekrényét hagyta nyitva melyben zsebkendôi voltak, de másnapra egy darab se hiányzott. Aztán az élelmiszereket hagyta elöl, de semmi sem tűnt el. Tehát bebizonyosodott, hogy Anna nem lop. Egyre többen beszéltek a városban Annáról. Mindenki csak dicsérte. Egy szeptemberi nap Vizyékhez egy rokon érkezett. Jancsinak hívták és ô Vizyné bátyjának a fia volt. Azért küldték Pestre, hogy dolgozzon és komolyodjon. Vizy szerzett neki állást egy bankban. Jancsi szorgalmasan járt be a bankba és úgy tűnt, hogy nagyon megváltozott. Október elején Patikárius Ferenc meghívta Vizyéket az egri szüretre. Jancsi nem ment velük mert azt mondta, hogy ôt jobban érdekli Pest. Amikor Vizyék elutaztak Jancsi visszaakart menni a bankba, de meggondolta magát. Furcsa gondolatok keringtek a fejében Annával kapcsolatban. Úgy érezte, hogy nagyon szereti ôt és mindenáron meg kell szereznie magának. Egész délután azon volt, hogy Annát végre meghódítsa de ahányszor Anna közelébe került mindig zavarba jött és csak dadogott. Beesteledett. Anna már az ágyában volt mikor zajokat hallott. Jancsi közeledett feléje. Leült az ágyba mellé, majd lefeküdt. Elkezdtek egymással beszélgetni és Jancsi többekközt arról tudakolódott, hogy volt-e már szeretôje. Sokáig hadakozott Annával, aki tudta hogy amit csinál az nem helyes, de végül is megtörtént. Jancsi másnap a bankban másra se tudott gondolni mint Annára. Rövid idô után fogta magát és hazament. Eszébe jutott, hogy Annát meg se csókolta. Mihelyt hazaért elkapta Annát és csak csókolta. Vizyék megétkeztek. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Bekövetkezett ismét a hideg tél. Jancsi a bankba járt. Otthon nem találta többé helyét. Elviselhetetlen volt számára Anna. Többnyire az utcán járkált vacsorára se járt haza. Anna egyszer erôt vett magán és megszólította Jancsit. Kérte, hogy ne haragudjon rá, de Jancsi rideg maradt. Kiderült, hogy Anna terhes. Jancsi nagyon megrémült. Elôször azt ajánlotta Annának, hogy tegye a lábát olyan forró vízbe amely még éppen elviselhetô és ettôl majd elmegy a gyerek. Ez nem sikerült. Egyik barátjától kapott drogot és ezt megitatta a lánnyal. Ettôl Anna nagyon rosszul lett, de a gyerek elment. Jancsi Bécsbe költözött. A tél nagyon hideg volt és a kéményekkel pedig baj volt. Állandóan a kéményseprôt kellett hívni akit Báthorynak hívtak. Ô hamar beleszeretett Annába és kérte, hogy menjen hozzá feleségül. Anna hamar elszánta magát és beadta a felmondási kérelmét Vizynének. Ô depresszióba került ettôl. Annát lebeszélte a házasságról és rávette, hogy maradjon. Vizy Kornélt tavasszal kinevezték államtitkárnak. Ezzel élete vágya beteljesedett. Óriási partit rendezett amelyre sok neves személyiség meg volt hívva. Egész éjjel ettek, ittak, mulattak. Az utolsó vendég hajnali háromkor ment el. Vizyék már hulla fáradtak voltak és leakartak feküdni. Annát is az ágyba küldték és meghagyták neki, hogy ne keltse fel ôket. Anna öt perc múlva megint az ebédlôben motoszkált és benyitott a hálóba. Vizyné arra ébredt, hogy ül valaki az ágya szélén. Felismerte Annát, de nagyon megijedt és férje nevét kiáltotta. Ebben a pillanatban Anna szíven szúrta ôt. Most már férje is ébren volt aki harcolni kezdett. Anna azonban ôt is többször megszúrta. Mire rájött, hogy milyen szörnyű tettet követett el menekülni akart, de meggondolta magát. A ház lakóinak nagyon fura volt, hogy délután kettôig még nem láttak, vagy hallottak semmit. Ficsor mondta, hogy a nagy buli után még biztos alszanak. A gyanús az volt, hogy Anna se nyitott ajtót. Kihívták a rendôrséget aki betörte az ajtót és felfedezte, hogy szörnyű bűntény történt. Anna mindent bevallott csak azt nem értette senki, hogy vajon miért követte el, amikor Vizyék semmi rosszat nem tettek vele. Büntetése 15 évi fegyház lett.
A Nyugat "polgáribb" szárnyának Babits mellett Kosztolányi Dezső volt a legjelentősebb képviselője. Életművének gazdagsága és sokarcúsága nemzedékének legnagyobbjai közé sorolja. Lírikusként hívta föl magára figyelmet, de prózai alkotásai is jelentősek.