Népvándorlás
és az antik kultúra bukása
Az egykor oly hatalmas
Római Birodalmon a Kr.u. 2-3. században a
hanyatlás jelei mutatkoztak. A rabszolgamunkát
felváltó colonus rendszer már
általánossá vált, és a
beszűkült piac miatt folytatódott a városok
hanyatlása is. A hatalmas birodalom egyes részei egyre
kevésbé kapcsolódtak egymáshoz. A nyugati
területek egyre inkább elmaradtak a keletiektől. A
válságot Constatinus császár is
érzékelte, ezért is tette át
székhelyét Büzantionba, amit Constantinapolisnak
nevezett el (Konstantinápoly).
A császár a romló
gazdasági helyzetben nem tehetett mást: emelnie kellet az
adókat. Constantinus helyhez és foglalkozáshoz
kötötte a colonusokat és a kézműveseket. A
rabszolgák száma egyre csökkent, ugyanakkor a
szabadok számára a colonussá válás
egyet jelentette egyfajta függőség
kialakulásával. Ez az egyre népesedő réteg
helyhez kötött, terményszolgáltatásra
kényszerített, alávetett réteg volt. A
korábban városokban élő nagybirtokosok
vidéken rendezkedtek be, ezért a városok kezdtek
elnéptelenedni. Ebben a helyzetben a nem colonus szabad
kisbirtokosok is a nagybirtokos függésébe
kerültek.
Az Római Birodalmat minden addiginál nagyobb
támadások érték a 2-3. Században
fokozatosan keletre húzódó germánok
részéről, akik folyamatosan be-betörtek a
birodalomba. Kr.u. 375. Körül a kelet felé
húzódó keleti gótok szembe
találták magukat a nyugat felé vonuló
hunokkal, akiktől verseget szenvedtek, és nyugat felé
kényszerültek. A keleti gótok nyugatra
vonulása indította meg a
népvándorlást, a Nyugat-Római birodalom
fellazulása. A felbolygatott népek mozgalma
néhány évtized alatt jelentõsen
átalakította Európa térképét.
A hunok állattenyésztéssel
foglalkozó nomád törzsei
Ázsiából jöttek, őshazájuk a
Góbi-sivatagtól északra a Selenga folyó
völgyében lehetett. Nyertes csatáikat az
európaik számára ismeretlen harcmodorukkal
nyerték; mesterien használták az íjat.
Attila volt a hunok legnagyobb királya, kit már
életében legendák öveztek. A
középkor keresztény szemléletében
Attila Isten ostora volt, akivel Isten a bűnös világot
sújtotta, pedig legnagyobb hőse volt annak a kornak, amelyben
élt.
A Hun Birodalom központja a Tisza melléke volt, innen
indítottak nyugatra támadásokat, miután
Konstantinápolyt is adózásra
kényszeríttették. Attila 453-ban meghalt.
Halálával birodalma összeomlott, mivel
testvérháború robbant ki a hatalomért.
Világtörténelmi fõ hatása
Attilának és a hun népnek az volt, hogy a
határerõdök lerombolásával
megnyitották a barbárok előtt a Nyugat-római
birodalom belsejét, s ezzel
elõkészítették annak bukását.
A gótok belépést kaptak a Római
Birodalomba, miután kiegyeztek Theodosius
császárral. A megállapodás arról
szólt, hogy a gótok letelepülhetnek, államot
képezve az államban, kultúrájukat
római mintára átalakítják, katonai
erejüket pedig a birodalom védelmére
használják fel.
A gótok betelepülésükkel germán
népek egész sora indult meg, elsősorban a nyugati
birodalom területére, sokszor egymást
kényszerítve más vidékekre. Így
telepedtek le a frankok a Rajna torkolatvidékén, angolok
keltek át Britannába, burgundok szállták
meg a Rhône vidékét, a nyugati gótok
szerezték meg Hispániát, a vandálok pedig
Afrikát.
A jövevények letelepedtek és
földek nagy részére rátették a
kezüket. A városok a fosztogatások
eredményeként elnéptelenedtek, pusztulásnak
indultak. A birodalom névileg még létezett,
területeit viszont már germán
királyságok uralták, a császári
hatalom már csak Itáliára terjedt ki. A még
menthetőt az erőskezű Aētius kísérelte meg
megvédeni, és igyekezett a germán
királyságokkal jó viszonyt teremteni.
Végül Odoaker germán vezér letette
trónjáról az utolsó római
császárt, Romulus Augustulust, és az egész
birodalom örökösének tartotta magát.
Germánok: Észak- és Közép-
Európában élő törzsek közös
megnevezése, a Kr.u. 1. Század
környékén. Nem élt bennük az
összetartozás tudata. Három csoportjuk volt:
ingaevonok, herminonok és istvaeonok. Patriarchális
nagycsaládokban éltek, társadalmuk szabadokra,
félszabadokra és rabszolgákra oszlott. Nem
rendelkeztek fejlett kultúrával, ezt csak a
rómaiakkal való találkozásuk hozta meg.
Germán törzsek: gótok, longobardok, szászok,
frankok, alemannok, markomannok.
Ugrás a
tételekhez